Internetes biztonság egyszerűen – 1. rész: A jó jelszó az első védelmi vonal
Az internet nem veszélyes – de csak akkor, ha tudjuk, mire figyeljünk
Az internet ma már a mindennapjaink része. Ezen keresztül tartjuk a kapcsolatot a családtagjainkkal, intézzük a banki ügyeinket, vásárolunk, olvasunk híreket, vagy éppen időpontot foglalunk az orvoshoz. Rengeteg lehetőséget kínál, és megfelelő odafigyeléssel ugyanolyan hasznos eszköz, mint az autó vagy akár egy bankkártya.
Sokan mégis tartanak tőle, mert időről időre olyan híreket hallanak, hogy valakinek feltörték a fiókját, ellopták a pénzét vagy visszaéltek az adataival. Fontos azonban tudni, hogy ezek az esetek sokszor nem bonyolult számítógépes támadások miatt történnek, hanem azért, mert a csalók kihasználják az emberek figyelmetlenségét vagy a túl egyszerű jelszavakat.
Jó hír, hogy néhány könnyen betartható szabállyal jelentősen csökkenthető a kockázat. Nem kell informatikusnak lenni, és nem kell minden új technológiát ismerni. Elég megérteni néhány alapelvet, amelyek segítenek megvédeni személyes adatainkat és online fiókjainkat.
Ebben a cikksorozatban lépésről lépésre végigvesszük ezeket az alapokat, egyszerű, közérthető példákon keresztül. Az első részben a jelszavakról lesz szó, hiszen egy erős jelszó gyakran az első és legfontosabb védelmi vonal az interneten.
Mielőtt azonban megnéznénk, hogyan érdemes jelszót választani, ismerjük meg Garázda Gézát. Bár a történet teljesen kitalált, jól bemutatja, hogy egy rosszindulatú támadó gyakran nem varázsló vagy zseniális hacker, hanem egyszerűen azt keresi, kinél a legkönnyebb bejutni.
Garázda Géza története
Garázda Géza nem volt zseniális hacker. Nem tört fel titkos szervereket, nem írt bonyolult számítógépes programokat, és nem rendelkezett különleges informatikai tudással. Egyszerűen csak türelmes volt, és tudta, hogy az emberek gyakran saját maguk árulnak el túl sokat magukról.
Egyik délután a Facebookot böngészte, amikor rátalált Anita profiljára. Az egyik bejegyzésében Anita meghirdette eladásra a szeretett hintaszékét, és hogy az érdeklődők könnyebben felvehessék vele a kapcsolatot, nyilvánosan megadta az e-mail-címét.
– Ez még jól jöhet… – gondolta Géza, és felírta magának.
Ezután kíváncsiságból megnézte Anita adatlapját is. Anita a születési dátumát is mindenki számára láthatóvá tette, sőt a profilján több olyan információ is szerepelt, amelyekből könnyen következtetni lehetett az életkorára és más személyes adataira.
Géza ezekből az információkból próbált következtetni arra, milyen jelszót választhatott Anita. Több lehetőséget is kipróbált, míg végül sikerrel járt.
Most már nem saját magaként, hanem Anita nevében tudott üzeneteket küldeni. Az ismerősök számára minden teljesen hitelesnek tűnt, hiszen ugyanaz a profil írta nekik, akit régóta ismertek.
– Szia! Nagy bajba kerültem. Tudnál kölcsönadni egy kis pénzt? Holnap biztosan visszautalom! – írta több ismerősnek is.
Néhányan gyanút fogtak, de akadt olyan is, aki segíteni akart a régi ismerősének, és pénzt utalt a csalónak.
Géza azonban nem állt meg itt.
Nem sokkal később Áron profiljára tévedt. Áron sokkal óvatosabb volt: nem osztotta meg a születési dátumát, nem szerepelt a profilján az e-mail-címe, és ügyelt arra, hogy kevés személyes adat legyen nyilvánosan elérhető.
Viszont rendszeresen osztott meg videókat, és szívesen beszélgetett az emberekkel.
Géza Anita nevében üzenetet írt neki.
– Nagyon tetszett a legutóbbi videód!
Áron megköszönte a kedves szavakat, és beszélgetni kezdtek. A társalgás egyre közvetlenebb lett.
– Nyugodtan szólíts Aninak! – írta a csaló.
– Rendben. Engem a barátaim Colosnak hívnak, bár ezt a becenevet nem igazán szeretem – válaszolta Áron.
A beszélgetés során Géza ügyesen, szinte észrevétlenül egyre több személyes információt tudott meg Áronról. Megtudta a korát, néhány számára fontos dátumot, végül pedig azt is javasolta, hogy egyszerűbb lenne e-mailben folytatni a beszélgetést.
Áron megadta az e-mail-címét.
Ennyi információ már elegendő volt ahhoz, hogy Géza ismét megpróbáljon hozzáférni egy másik ember fiókjához. Ezúttal is sikerrel járt, mert Áron jelszava olyan adatokból épült fel, amelyeket egy kitartó csaló előbb-utóbb össze tudott gyűjteni.
Pedig sem Anita, sem Áron nem gondolta volna, hogy néhány ártatlannak tűnő adat, egy nyilvános bejegyzés és egy barátságos beszélgetés végül elegendő lehet ahhoz, hogy valaki átvegye az irányítást a közösségi fiókjuk felett.
A történet természetesen kitalált, de az alkalmazott módszerek nagyon is valósak. A csalók legtöbbször nem számítógépes zsenik. Egyszerűen kihasználják, hogy túl sok információt osztunk meg magunkról, vagy olyan jelszót választunk, amelyet könnyű kitalálni.
Miből lesz egy jó jelszó?
Sokan úgy gondolják, hogy egy jó jelszónak nagyon bonyolultnak kell lennie. Olyannak, amit nehéz megjegyezni, tele van különleges karakterekkel, számokkal és véletlenszerű betűkkel. Valójában azonban nem ez az egyetlen, és nem is a legfontosabb szempont.
A biztonságos jelszó legfontosabb tulajdonsága, hogy hosszú, egyedi, és mások számára nehezen kitalálható legyen.
A jelszó hossza sokkal többet számít, mint azt sokan gondolják. Egy rövid, de bonyolultnak tűnő jelszó gyakran kevésbé biztonságos, mint egy hosszabb, könnyebben megjegyezhető jelszómondat.
Jó megoldás lehet például, ha több olyan szót kapcsolunk össze, amelyek számunkra könnyen megjegyezhetők, de mások számára nincs közöttük nyilvánvaló kapcsolat. Ezek lehetnek egy személyes emlékhez kapcsolódó szavak, egy saját kitalált mondat, vagy olyan kifejezések, amelyeket csak mi tudunk értelmezni.
A legfontosabb, hogy a jelszó ne legyen olyan, amit valaki könnyen kitalálhat rólunk.
Nem jó választás például:
- egyszerű, mindenki által ismert jelszó;
- rövid számsor vagy betűsor;
- billentyűzeten egymás mellett található karakterek;
- olyan kifejezés, amelyet nagyon sokan használnak.
A csalók nem egyesével próbálják kitalálni a jelszavakat. Gyakran olyan programokat használnak, amelyek hatalmas mennyiségű gyakori jelszót próbálnak ki rövid idő alatt. Emiatt egy népszerű vagy könnyen megjósolható jelszó komoly veszélyt jelenthet.
Legalább ilyen fontos szabály, hogy ne használjuk ugyanazt a jelszót több helyen.
Sokan azért választják ugyanazt mindenhol, mert kényelmesebb. Hiszen ki szeretne több tucat különböző jelszót megjegyezni? A probléma azonban az, hogy ha egyetlen szolgáltatásnál megszerzik a jelszavunkat, akkor a támadó megpróbálhat belépni vele a többi fiókunkba is.
Ha viszont mindenhol különböző jelszót használunk, akkor egyetlen feltört fiók nem veszélyezteti automatikusan az összes többit.
Jogosan merül fel a kérdés: hogyan lehet ennyi különböző, erős jelszót megjegyezni?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Nem szükséges mindegyiket fejben tartani. Léteznek olyan biztonságos megoldások, amelyek segítenek a jelszavak tárolásában és kezelésében – ezekről a “Hol érdemes tárolni a jelszavainkat?” című fejezetben.
Ezeket soha ne használjuk jelszóként!
A jelszó kiválasztásánál sokan abból indulnak ki, hogy valami olyat szeretnének használni, amit könnyű megjegyezni. Ez teljesen érthető. Egy olyan jelszó, amely valamilyen személyes dologhoz kapcsolódik, valóban könnyebben megmarad az emlékezetünkben.
A probléma az, hogy amit mi könnyen megjegyzünk, azt egy csaló is könnyebben kitalálhatja.
Garázda Géza történetében is ez történt. Anita nem gondolta volna, hogy néhány nyilvánosan elérhető információ segítségével valaki következtetni tud a jelszavára. Egy támadó azonban pontosan az ilyen apró részleteket keresi.
Ne használjunk személyes adatokat!
Sokan választanak jelszónak olyan adatokat, amelyek fontosak számukra:
- saját név;
- gyermek vagy unoka neve;
- házastárs vagy családtag neve;
- háziállat neve;
- születési dátum;
- telefonszám;
- lakcím;
- autó rendszáma;
- kedvenc csapat, zenekar vagy hobbi.
Ezek elsőre jó ötletnek tűnhetnek, hiszen könnyű őket megjegyezni. Viszont pont azért veszélyesek, mert sok esetben mások számára sem titkosak.
Gondoljunk csak bele: hány ember oszt meg fényképeket a családjáról, a háziállatáról vagy a kedvenc időtöltéséről a közösségi oldalakon? Egy támadónak nem kell ismernie minket személyesen ahhoz, hogy sok ilyen információt összegyűjtsön.
Amit megosztunk az interneten, az segíthet a csalóknak
Sokan úgy használják a közösségi oldalakat, mintha egy zárt baráti album lenne. Pedig egy nyilvános profil esetén olyan emberek is láthatják az ott megosztott információkat, akiket egyáltalán nem ismerünk.
Egy fénykép a háziállatról, egy születésnapi köszöntés, egy családi esemény vagy egy bejegyzés egy kedvenc helyről mind-mind olyan apró részlet lehet, amelyet egy csaló felhasználhat.
Ez nem azt jelenti, hogy ne osszunk meg semmit az interneten. A közösségi oldalak éppen azért hasznosak, mert kapcsolatot tarthatunk másokkal. Fontos azonban tudni, hogy amit közzéteszünk, az információvá válik.
A legegyszerűbb szabály
Ha egy adatot valaki könnyen megtudhat rólunk, akkor az ne legyen a jelszavunk része.
A jó jelszó nem attól biztonságos, hogy számunkra fontos dolgot tartalmaz, hanem attól, hogy mások számára nem lehet könnyen kikövetkeztetni.
A következő kérdés már az, hogy ha nem használhatunk személyes adatokat, és mindenhol más jelszó kellene, akkor hogyan lehet ennyit megjegyezni?
Erre léteznek egyszerű és biztonságos megoldások, amelyekkel nem kell több tucat jelszót fejben tartanunk.
Hol érdemes tárolni a jelszavainkat?
Az előző fejezetekben láthattuk, hogy a biztonságos jelszó nem lehet egyszerű, nem épülhet könnyen kitalálható személyes adatokra, és lehetőleg minden internetes fiókhoz különböző jelszót kellene használnunk.
Ez azonban egy újabb problémát vet fel:
Hogyan emlékezzünk ennyi különböző jelszóra?
Sokan emiatt választják azt a megoldást, hogy ugyanazt a jelszót használják mindenhol. Ez kényelmesnek tűnik, de veszélyes, mert ha egyetlen helyen megszerzik a jelszavunkat, akkor más fiókjaink is veszélybe kerülhetnek.
Szerencsére nem kell több tucat jelszót fejben tartanunk. Erre találták ki a jelszókezelő alkalmazásokat.
Mi az a jelszókezelő?
A jelszókezelő egy olyan alkalmazás, amely biztonságos módon tárolja a jelszavainkat. Elképzelhetjük úgy, mint egy digitális páncélszekrényt, amelyben minden internetes fiókunkhoz külön kulcsot tarthatunk.
A páncélszekrényhez azonban nekünk csak egyetlen kulcsra van szükségünk: ez a mesterjelszó.
Ez azt jelenti, hogy nem kell több tucat különböző jelszót megjegyeznünk. Elég egyetlen olyan erős jelszót megtanulni, amely megvédi a jelszókezelőben tárolt összes többi hozzáférést.
A jelszókezelők a tárolt adatokat titkosítva kezelik, így a bennük tárolt információk nem egyszerű szövegként vannak jelen. A céljuk éppen az, hogy a felhasználó biztonságosan tudjon sok különböző, erős jelszót használni anélkül, hogy mindegyiket fejben kellene tartania.
A jelszókezelő további előnyei
Egy jó jelszókezelő nemcsak tárolja a jelszavakat, hanem segít is a használatukban.
Például:
- automatikusan kitöltheti a bejelentkezési adatokat;
- segíthet új, erős jelszavakat létrehozni;
- több eszközön is elérhetővé teheti a jelszavainkat;
- figyelmeztethet, ha egy régi vagy gyenge jelszó cserére szorul.
Így a biztonság nem azt jelenti, hogy mindent nehezebben használunk, hanem éppen ellenkezőleg: a megfelelő eszközök segítségével egyszerűbbé és biztonságosabbá válik az internet használata.
Természetesen felmerül a kérdés: mi van akkor, ha valaki nem szeretne alkalmazást használni? Jó megoldás-e papíron vezetni a jelszavakat? És mennyire biztonságos, ha a böngésző jegyzi meg helyettünk a belépési adatokat?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a következő fejezetben.
Papírra írni vagy a böngészőre bízni?
Amikor valaki elkezd odafigyelni a jelszavai biztonságára, hamar felmerül a kérdés: hol tároljuk őket?
Erre nincs egyetlen mindenki számára tökéletes válasz. Más megoldás lehet megfelelő annak, aki egyedül használja az otthoni számítógépét, és más annak, aki több eszközön internetezik vagy másokkal is megosztja a készülékét.
A jelszavas füzet – régi módszer, ami bizonyos esetekben működhet
Sokan ma is úgy érzik biztonságosnak, ha a fontos jelszavaikat egy füzetben vezetik. Elsőre ez talán elavult megoldásnak tűnik, pedig egy otthoni környezetben lehet létjogosultsága.
Ha valaki a füzetet biztonságos helyen tartja, és illetéktelen nem fér hozzá a lakásához, akkor egy papíron tárolt lista sok esetben jobb megoldás lehet, mint ha ugyanazt a jelszót használná mindenhol.
A papírnak ugyanis van egy nagy előnye: nincs internetkapcsolata. Egy távoli támadó nem tudja egyszerűen megszerezni.
Természetesen ennek is vannak korlátai. A füzet elveszhet, megsérülhet, vagy illetéktelen személy kezébe kerülhet. Ezért nem érdemes szem előtt tartani, könnyen hozzáférhető helyen hagyni, vagy olyan helyre tenni, ahol vendégek, szerelők vagy más idegenek megtalálhatják.
A jelszavas füzetnél különösen fontos, hogy a mesterjelszóhoz, banki hozzáférésekhez vagy nagyon fontos fiókokhoz kapcsolódó adatok kezelése körültekintő legyen.
Jelszavak mentése a böngészőben
A modern böngészők ma már képesek megjegyezni a bejelentkezési adatokat. Ez kényelmes megoldás lehet, hiszen nem kell minden alkalommal begépelni a jelszavakat.
Ez azonban nem minden helyzetben ideális.
Ha a számítógépet más is használja, vagy a gép nincs megfelelően védve, akkor egy illetéktelen személy hozzáférhet a mentett belépési adatokhoz. Különösen veszélyes lehet ez közös használatú számítógépeken, munkahelyi gépeken vagy olyan eszközökön, amelyekhez több ember hozzáfér.
Ugyanígy érdemes óvatosnak lenni akkor is, ha valaki nyilvános helyen, például könyvtárban, szállodában vagy ismerős számítógépén jelentkezik be egy fiókba. Ilyen helyeken soha nem érdemes a böngészővel megjegyeztetni a jelszót.
Saját, megfelelően védett eszközön a böngészős jelszómentés kényelmes segítség lehet, de fontos tudni, hogy ez nem ugyanaz, mint egy kifejezetten erre készült jelszókezelő alkalmazás használata.
A lényeg: válasszunk a saját helyzetünk alapján
A jelszavak tárolásánál nem az a kérdés, hogy van-e egyetlen tökéletes módszer. Inkább azt kell végiggondolni:
- Ki férhet hozzá az eszközeinkhez?
- Ki férhet hozzá a leírt jelszavainkhoz?
- Mennyire tudjuk megvédeni a választott megoldást?
A legfontosabb, hogy ne kényszerből válasszunk egyszerű megoldást. Egy jól elhelyezett papíros lista, egy biztonságos jelszókezelő vagy egy megfelelően védett saját számítógép mind lehet jobb választás annál, mint amikor valaki mindenhol ugyanazt az egyszerű jelszót használja.
A következő fejezetben egy olyan plusz védelemről lesz szó, amely akkor is segíthet, ha valaki mégis megszerzi a jelszavunkat.
Egy apró plusz, ami sokat számít
Egy jó jelszó kiválasztása és biztonságos kezelése már önmagában nagyon sokat tesz azért, hogy megvédjük online fiókjainkat. Azonban van még egy egyszerű lehetőség, amellyel tovább növelhetjük a biztonságot.
Ez a kétlépcsős azonosítás.
A lényege, hogy a belépéshez nem elegendő csak a jelszó. A rendszer egy második ellenőrzést is kér, például egy telefonra érkező kódot vagy egy hitelesítő alkalmazás által generált számot.
Képzeljük el úgy, mintha az otthonunk ajtaján nem egy, hanem két zár lenne. Ha valaki megszerezné az egyik kulcsot, attól még nem tudna automatikusan bejutni.
A kétlépcsős azonosítás különösen fontos lehet az olyan fiókoknál, amelyek sok személyes információt tartalmaznak, például az e-mail-fióknál, a közösségi oldalakon vagy más fontos szolgáltatásoknál.
Nem kell minden internetes használattól félni. A biztonság nem azt jelenti, hogy lemondunk az internet adta lehetőségekről, hanem azt, hogy néhány egyszerű szokással tudatosabb felhasználókká válunk.
Ebben a cikkben megtanultuk, miért fontos a megfelelő jelszó kiválasztása, milyen hibákat érdemes elkerülni, és hogyan kezelhetjük biztonságosabban a jelszavainkat.
De az internetes biztonság ennél sokkal több területet érint.
A következő részekben szó lesz többek között az online csalásokról, a gyanús e-mailekről és üzenetekről, a hamis weboldalak felismeréséről, valamint arról is, hogyan védhetjük meg személyes adatainkat a mindennapokban.
Mert az internet akkor a leghasznosabb, amikor biztonságosan tudjuk használni.